Leszedtük az utolsó adag borsót, majd felszedtük a „használaton”
kívüli szárakat, így egy viszonylag nagyobb parcella szabadult fel.
Miután
sikerült bekapálni és elgereblyézni, egy május végén is vethető spenótfajtát
ültettem a helyére.
De térjünk vissza a borsóhoz, összegzem a tapasztalatokat.
Sikerült a lehető legkorábban elvetni, majd pedig rendszeresen locsolni, így
viszonylag szép és egészséges termést tudhatunk a magunkénak. Semmilyen
fertőzés nem lépett fel, kórokozók sem támadták meg. Hála a locsolásnak, a
tápoldatnak, meg a talajaktivátor baktériumoknak szép, telt, hosszú szemek
lettek. A tartósításról, tárolásáról (itt) már olvashattatok.
Egy apró észrevétel: eddig én még nem igazán láttam nitrogénfejlesztő baktériumot, de köszönhetően a borsónak ez sikerült. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése