A héten végül sikerült megfelelő mennyiségű karóhoz jutni (innen). Így kezdetét vehette a karózási hadművelet. Így talán sikerül még intenzívebb növekedésre és virágázásra bírnom kis növényeinket. Illetve már nem is olyan kicsi (fejlődésükről itt).
Az első probléma amivel szembe kellett nézni, hogy honnan szerzünk megfelelő ár- érték aránnyal rendelkező, a karózáshoz optimális magassággal rendelkező karókat. Átnéztük az összes szóba jöhető áruházi katalógust. Mivel kb. 100 db paradicsom tövünk van így csillagászati összeget kaptunk a végén. Hál' Istennek mamának eszébe jutott, hogy hívjuk fel az Északerdő-t, ahol szoktak karókat árulni. Hétfőn felhívtam őket, s a telefonos beszélgetés végén örömmel konstatáltam, hogy mindkét kritériumnak (ár-érték és optimális magasság) megfelelnek, így szerdán sikerült is lebonyolítani az üzletet.
Aztán jöhetett a neheze. Kb. 3 óra hossza alatt sikerült "felkarózni" a kis drágáinkat. Ahol szükségesnek láttam ott két helyen is megkötöttem őket. A munka végezettével szép és mutatós paradicsomágyásokat kaptunk.
Csak egy problémám volt egész idő alatt. Valamiért folyamatosan a Keresztapa 1. híres jelenete járt az eszembe. Tudjátok, amikor meghalt az öreg Don... éppen a paradicsomokat permetezte, meg játszott az unokával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése