A kertben nincs ünnep

A hétvégi és a mai rokonlátogatás, locsolkodás után eljutottam a kertbe, mert a mezőgazdaságban nincs ünnepnap. Erre a hétvégére a csemegekukorica, patisszon, sárga és csíkos cukkini, illetve a rukkola volt beütemezve. A héten sokat esett az eső, ám ez a kertben a talaj felső rétegében nem igazán mutatkozott meg, viszont ez lehetőséget teremtett arra, hogy a soron következő növények helyét beássam. A talajunk rendkívül kötött, ezért mindenképpen szükség volt erre a lépésre.

Mivel a tökfélék nagyon tápanyagigényesek, ezért komposztált marhatrágya segítségével fészektrágyázással indítottam. Ez úgy néz ki, hogy kiások egy 20 centiméterszer 20 centiméteres négyzetet körülbelül 10 centiméter mélyen. A földet, amit kivettem összekeverem nagyjából fele-fele arányban marhatrágyával és visszatöltöm a kiásott üregekbe. A tetejére teszek 2-3 magot, betakarom úgy 1 centiméter vastagon földdel, majd a végén jól belocsolom. A fészkek peremét körülbelül 5 centiméter magasra megemeltem, hogy a későbbiek során, ha locsolnom kell, akkor nem folyjon szét a víz, hanem csak a növényekre tudjak koncentrálni. Már nagyon várom, hogy a saját grillezett cukkinimet fogyasszam a sült csirke mellé, vagy télen a cukkini lekváros kenyeremet majszoljam a reggeli kávé kíséretében.☺ 

A kukoricát két sorban vetettem el. A talajt felásóztam, majd meglocsoltam a magágyást, végül óvatosan betakartam. A rukkolát vetettem el utoljára 1,5 méter hosszan egy szép, meleg, napfényes ágyásba. Remélem, hogy hamarosan kikelnek, mivel a pizza tetejére, vagy egy salátába elengedhetetlen alapanyagról van szó.

Volt még teendő a kertben, hiszen a többi növényt sem szabad magára hagyni. Ahol már sorol a vetemény, ott a gyomtalanítást kellett elvégezni. A jégsaláták is szépen kibújtak, így már egyelésre is sor került.

Végül a komposztot fordítottam át, hogy az alsó részek is levegőhöz jussanak. Már megjelentek a komposztáláshoz szükséges „lakók”. Számtalan hangyát, jó néhány kövér földigilisztát láttam, amelyek nagyon élvezték a tápanyagban gazdag lakóhelyet. Egyébként a szaga is jó, hiszen már lehet érezni az erdőre jellemző rothadó avar illatot. Úgy néz ki, hogy nem kell meglocsolni. Az előző posztban írtam (Link), hogy hamarosan meglesz a keret. A héten megyek érte, és a hétvégén szépen átpakolom az egészet a végleges helyére.