Baconbe göngyölt sertés szűz, aszalt paradicsomos- bazsalikomos szósszal

Az adventi időszakban minden vasárnap valamilyen különleges fogással szoktam meglepni a családomat. Mivel idén kísérletezni kezdtünk az aszalt paradicsommal ezért valamilyen igazán különleges ételt szerettem volna kipróbálni. Az interneten találtam erre a receptre, annyi változást eszközöltem rajta, hogy kihagytam a fehér bort, mivel kisgyermek is van a családban. A bazsalikom is saját termés, ezért intenzívebb az aromája, mint a boltban kapható változatainak. 

Hozzávalók:

1 szép sertésszűz

1 csomag bacon szalonna

200 ml 35%-os tejszín (NEM főzőtejszín)

diónyi vaj

aszalt paradicsom, tetszőleges mennyiségben

só, bors, 3 gerezd fokhagyma és bazsalikom

1 csomag tagliatelle 

Elkészítés:

A sertésszüzet a baconba tekerjük, a tepsi alá öntünk egy kis olajat és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Közben kifőzzük a tésztát bő sós vízben.

A fokhagymát pépesre zúzzuk kés segítségével.

Az aszalt paradicsomból 2-3 kanálnyi olajat melegítünk egy lábasban (mi szőlőmag olajat használtunk a paradicsom eltevéséhez) felmelegítünk és megfuttatjuk rajta a fokhagymát. Hozzáadjuk az aszalt paradicsomot

Felöntjük a tejszínnel és beforraljuk. Ügyelni kell arra, hogy a tejszín nem maradjon túl vizes, mert akkor a mártásunk is híg lesz. A vége előtt hozzáadjuk a bazsalikomot, a sót és a borsot, meg a diónyi vajat. Összeforraljuk, de csak addig, amíg mártás állagú nem lesz.

Végül a felszeletelt hússal és a tésztával tálalom. Megszóróm a tetejét reszelt parmezánnal. 

Közeleg a tél!

Az eddigi területünk

Mi más is lehetne a mai bejegyzésem címe, mint eme klasszikus gyöngyszem! Ha igaza van az időjósoknak, akkor az elhúzódó vénasszonyok nyara után a hétvégére tényleg megérkezik a tél, rövid őszi átmenet után. Az elmúlt hétről még maradt némi kerti munka, amit igyekeztem a hétvégén elvégezni. A cseresznyefa és szőlőleveleket összegyűjtöttem és a kert végébe hordtam, mivel megfelelő alapanyaga lesz a tavaszi komposztomnak. Sikerült elintézni a héten az újabb keret igénylését (erről itt írtam), így jövő tavasszal már két komposztáló keretet fogok beállítani, hogy legyen megfelelő minőségű és mennyiségű komposztom. Az ásásból is maradt még hátra, ezért ezt is befejeztem, így az eddig használt területet sikerül megháromszorozni a következő évre, ha minden jól megy. 

Új terület, új lehetőségek

A vasárnapi ebédünk egyik alapanyaga a nyáron megfőzött paradicsomlé és fűszeres paradicsom szósz (én pizzaszósznak szoktam nevezni) volt. Egy egyszerű sült csirkecomb fűszeres paradicsomszószban, mellé krumplipüré és párolt brokkoli. Egészséges és kiadós ebéd. A paradicsomszósz szépen átjárta a csirkehúst, nem szárította ki, a paradicsom íze nem dominált, hanem szépen keretezte ételkompozíciónkat. J
Vasárnap délután még arra is maradt időnk, hogy átbeszéljük és pontosítsuk a következő évi teendőinket, megbeszéljük, hogy milyen új beruházást és növényeket akarunk kipróbálni szépen növekvő kertünkben. 

Kényelem vagy kert?

Dolgos két heten vagyunk túl! A kertész ősszel már a következő év kertjét, termését készíti elő. Mi is így tettünk, hiszen sikerült felásni a kertünket, szerves trágyával növelni a terület „vitamin tartalmát”. Most, hogy már nincs annyi munka kezdetét veheti az összegzés és a tervezés időszaka. Vajon milyen évadon vagyunk túl?

Mikor belevágtunk az egész kert projektbe nem gondoltuk végig, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Sőt a talajmunka sem volt előkészítve, nem volt koncepciónk, hogy mit is szeretnénk tulajdonképpen kezdeni ezzel a földterülettel. Voltak elképzeléseink, volt valamennyi tapasztalatunk, de az egész az újdonság varázsával hatott ránk. Miért is kezdtünk bele mégis?

A kíváncsiság és tapasztalatszerzés volt a két fő motivációs tényezőnk. A kíváncsiság, hogy képesek vagyunk-e városi fiatalként megművelni egy darab földet, képesek vagyunk-e saját zöldségeinket, gyümölcseinket feldolgozni, raktározni, megfőzni.

A kíváncsiságból nőtte ki magát a motiváció, hiszen a kert nem olyan, mint egy számítógépes farm szimuláció, ha magára hagyom, akkor még fél év múlva is újrakezdhetem, hiszen a virtuális világ úgyis megvár. Sokszor nagyon fárasztó volt még munka után a kertbe is elmenni és locsolni, kapálni, paradicsomot kötözni, de így utólag nézve úgy gondolom megérte.

A sok helyről hallott saját, vegyszermentes zöldségünket esszük dolog miatt is, de azért is mert ebben az évben talán kicsivel többet sikerült szabad levegőn tartózkodni és a kisfiamnak megmutatni, hogy a hagyma vagy a cukkini nem a piacon teremnek. Azóta talán egy fokkal nagyobb kedvvel néz a zöldségekre, bár heroikus küzdelmünk ezen a fronton még nem ért véget. (Azt hiszem ez sok kisgyerekes szülőnek nem újdonság. J)

Többek között ezért is szeretnénk tovább folytatni ezt a tevékenységünket, meg azért is mert már most hiányoljuk a szabad levegőn eltöltött órákat. Hogy kicsit feldobjuk a téli panelba kényszerültség óráit megtervezzük majd a jövő évi ágyásokat és a vetésforgót, aminek újításait és tanulságait megosztjuk majd veletek.